Příští zastávka: Debrecen

Hát eljött a búcsú ideje....

Az utolsó hetem során észrevettem, hogy amerre járok, minden kis utcasarkot, növényt, minden apró mozzanatot figyeltem és elraktároztam. Azt éreztem, hogy mindent magamba akarok szívni, hogy később amikor már otthon leszek, vissza tudjam idézni, hogy milyen fantasztikus is volt Brnoban élni. 

A hét a búcsúról szólt. A kis csipet-csapattal is összeültünk, és képzeljétek, nem kell sokat várni az új találkozásra, hiszen júniusban a MUNI 100 éves lesz, és a Homecoming hétvégére az összes eddigi diákját -köztük engem is- meghívta az egyetem.

A legnagyobb támogatóim (családom), eljöttek értem, hogy hazaköltöztessenek. Őszintén szólva, tudtam, hogy sok cuccom lesz, de azért nem gondoltam, hogy ennyi... Vetettünk még néhány pillantást együtt az elmúlt 5 hónapom helyszíneire, köztük az egyetemre. Aztán vasárnap bepakoltunk, és indultunk is haza, hiszen a következő állomás: Debrecen volt.

Pár hónap után rájöttem, hogy lehet a blog statisztikáit meglesni, álmomban nem gondoltam volna, hogy a kis kalandjaimra ennyien voltatok kíváncsiak, köszönöm szépen.

A blogos-játékomban részt vevőknek is külön puszit küldök, az ajándékok átadása folyamatban van. :)

Készítettem egy kis videot (kattintsatok ide) a kint töltött időről, ezzel szeretném megköszönni mindenkinek, aki segített abban, hogy ez a csoda megvalósuljon. <3
Továbbá köszönöm a Tempus Közalapítványnak az ösztöndíjat, amivel lehetővé tették, hogy ez a félév a lehető legjobb legyen, és anyagilag támogattak.

Ha szeretnétek még kalandokról olvasni, ajánlom figyelmetekbe Szandi barátnőm blogját, aki az ERASMUS+-nak köszönhetően 1 évig Belgiumban önkénteskedik. Kattintsatok ide!

Én ezennel búcsúzom, és bíztatok mindenkit, hogy ne gondolkodjon, vágjon bele, hatalmas élmény!